112 év története

Egyesületünk ebben az évben már 112 esztendős. Az első dátum, amit biztosan megjelölhetünk 1903. március 30. Ezen a jeles napon egy felhívás jelent meg a nyomdászok lapjában

Fölkéretnek mindazon szaktársak, akik a sport bármely neme iránt érdeklődnek, hogy február 2-án a szakegyesület helyiségében, egy alakítandó nyomdász sport club alakuló ülésére megjelenni szíveskedjenek.

És a sportolni vágyó nyomdászok szíveskedtek is megjelenni, megalakítani az egyesületet, s rögvest elnökséget is választottak maguknak.

Elnök: Kellner Ernő, tagok: Ádám Ferenc, Balogh Zsigmond, Bárány Nándor, Kampi Zsigmond, Sauer Adolf, Schwartz Ignác és Schwartz Mór.

Az egyesület első szakosztálya a labdarúgóké volt, akik Typographia Sport-Club néven már augusztus 15-én mérkőzést játszottak a Margitszigeten a Magyar Athletikai Clubbal. Az első megméretést újabb kettő követte l903-ban, amiről a Nemzeti Sport számolt be. Októberben a Typographia – UTE mérkőzés 2:2 volt, egy héttel később csapatunk - a sportlap megjegyzése szerint - „ …ismét meglepetést szerzett, l:0 arányban leverte a BSC I.-et”.

Négy évvel később, 1907-ben létrejött a tornász és az atlétikai szakosztály, ezzel egy időben megjelentek a nyomdász atléták a budapesti versenyeken. Az atlétikai szakosztály – sajnos - csak l909. nyaráig működött, annak ellenére, hogy versenyzőink országos– és nemzetközi versenyen jeleskedtek. Jagicza Andor aranyérmet nyert egymérföldes távon, Stefáni Gyula ezüstérmes l0 km-es gyaloglásban.

1909. arról is nevezetes, hogy Typographia Sport Club címmel kézzel írt és sokszorosított lapot adott ki klubunk. 1910. február 4-én alakuló közgyűlést tartott a Természetbarátok Turistatársasága, az alapító elnök: Redlinger József. Ebben az évben beszüntette működését a labdarúgó szakosztály, miután kiestek az első osztályból. Egy év szünet után ismét jelentkeztek - egy üzem csapataként - Gutenberg néven indultak a III. osztályban.

A mai értelemben vett szponzorok 1912-ben jelentkeztek először: Löwenstein Arnold 600 koronát adományozott az egyesületnek labdarúgópálya építésére. A Pallas Nyomda anyagilag támogatta az egyesületet, amire nagy szükség volt, mert az alapokat addig csak a tagdíjak jelentették.

Ez az év arról is nevezetes,hogy elkészült az egyesület ma is használatos jelvénye. 1919 Janus-arcú év volt. A Tanácsköztársaság alatt megpezsdült a nyomdászok sportélete, négy szakosztályban folyt munka: labdarúgás, torna, atlétika, turista szakosztály. A forradalom leverése után lehetetlenné tették a nyomdászok sportolást.

1924-et írunk, amikor megalakul egyesületünk később sok sikert elért kerékpáros szakosztálya. A Gutenberg Kerékpár Kör néven alapított önálló egyesület számított azokra a nyomdászokra, akik akkoriban más egyesületekben már versenyeztek, szép sikereket értek el. Négyen kezdték a szervező munkát, fáradozásuk eredményeként 35 nyomdász sportolóval jött létre a kerékpár kör a szakma székházában, a könyvtár előszobájában. Az első elnök Papp Gyula lett.

1930. a fordulat éve. Az akkori Nyomdai Alakulatok Sportbizottsága labdarúgó-, sakk,- és atlétikai bajnokságokat, sí tanfolyamokat szervezett. A gazdasági világválság éveit éltük, a polgári egyesületek kivetették hálójukat a nyomdász sportolókra is. A bekebelezést azzal kerülték el, hogy a kerékpárosok alapszabálya révén egyesületté alakulhattak. A név: Typographia Nyomdászok Testedző Egyesülete. Megjelent a „Nyomdászsport” c. nyolcoldalas, nyomtatott hetilap.

1934. Arról nevezetes, hogy a Nyomdász Szakszervezet anyagi és erkölcsi védőszárnyai alá vette a nyomdászok minőségi sportolását elősegítő Tipográfia Testedző Egyesületet. Ez újabb lendületet adott, a labdarúgók és kerékpárosok mellé csatlakoztak az úszó-vízilabdázók, valamint a sakkozók. A második világháború éveit a sportolók nagy veszteségeként éltük meg mi is. Frontszolgálat, háborús események ritkították sorainkat. Elháríthatatlan akadályként nehezedett ránk a hatalom 1943-ban, egyesületünk vezetését kinevezett kormánybiztos kezébe adták. Nem sok lehetőséget hagyott számunkra, egyedül a labdarúgók működhettek Nyomdászok Nemzeti Sport Egyesülete néven. Őket és az egyesületet is átadták a múltnak l944-ben.

1945 után – eddigi története során harmadszor újjá szerveződött a Tipográfia Testedző Egyesület. Elsőként most is a labdarúgók alakítottak szakosztályt, ismételten színre léptek a vízilabdázók, az atléták, a sakkozók. Új színfolt: létrejött a női nagypályás kézilabda szakosztály, majd az asztaliteniszezők alakítottak csapatot. Kerékpárosaink Szikra Nyomda néven versenyeztek.

1946-ban a vízilabdázók már a legmagasabb osztályban, az OB/I-ben szerepeltek.

1950. A felsőbb sporthatóság úgy határozott, létre kell hozni a szakmák nagy sportegyesületeit. A Tipográfia TE – nem lévén más, jelentős nyomdász sportalakulat – „hozományul” a Kőbányai Lombik SE-t kapta. Ebből a „házasságból” jött létre a Szikra SE. Nagy eseménye az évnek, hogy kiváló asztaliteniszezőnk, Zsolnai László válogatott lett, részt vett a világbajnokságon.

1957. Újabb fordulópont: Maróti László - a Magyar Úszó Szövetség későbbi elnöke -, úszó szakosztályunk volt versenyzője a Szikra SE elnöke, mint régi nyomdász, arra törekedett, hogy újra önálló egyesületünk legyen. Ez sikerült! Ismét eredményesen dolgozott a labdarúgó -, a kerékpár-, az asztalitenisz-, a vízilabda-, az atlétikai és a sakk szakosztály. Első alkalommal jelenik meg a Tipográfia TE történetében a tenisz szakosztály, az addig külön tevékenykedő természetjárók csatlakoznak hozzánk. Újdonság, hogy megalakul a kispályás női kézilabda szakosztály, a Budapesti Nyomdai SE-től átigazolnak a férfi kosárlabdázók.

1960-as évektől tovább gyarapodtunk, méghozzá egy olyan szakosztállyal, amelyik rövidesen sok sikert hozott a Tipográfiának: a Húsos SC. megszűntette az országos bajnokság első osztályában versenyzett íjász szakosztályát. Közülük nem egy versenyző - mint Barta Margit, Pintér Magdolna - már nevet szerzett magának. A Nyomdaipari Tanműhely női kosárlabda csapata is ebben az évben került hozzánk. A hatvanas évek közepétől megtört az egyesület lendülete, miután az üzemi sportélet – ahonnan az utánpótlás érkezhetett - hanyatlóban volt. Ennek következménye, hogy érdeklődés hiányában, valamint szakmai- és technikai okok miatt megszűnt a már patinásnak számító úszó-vízilabda szakosztályunk. Elpártoltak tőlünk az atléták, megszűnt a férfi kosárlabda szakosztály, visszaesett a labdarúgók teljesítménye. Örömet változatlanul a kerékpárosok, a mind jobban izmosodó íjász szakosztály és a sakkozók jelentettek. A hatvanas évek vége felé közelítve újjá szerveződött a vízilabda szakosztály, Samu Miklós vezetésével hamarosan ismét az OB/II.-ben szerepeltek. A Sashalmi Elektronikus SE tájékozódási futói újabb sportkorszakot nyitottak nálunk. A Budapesti Pedagógusból férfi röplabdások, a Budai Dobozgyárból női röplabdások érkeztek.

1972-től jelenik meg az egyesület belső terjesztésű lapja, a Tipográfia sport-híradó, amely a tájékoztatás mellet, az anyagi alapok előteremtését is szolgálja. A lap megjelenését Tabák Endre, a Népsport volt főszerkesztője, a Tipográfia elnökségének tagja javasolta kiadni. Ideáját elfogadták, a lap első főszerkesztője ő volt.

1973-ban emlékeztünk az alapítás 70. évfordulójára. A jubileum évében tizenegy szakosztályban csaknem 400 sportolónk volt! A Tipográfia az egyesületek rangsorában a középmezőnybe került. E jeles évfordulón búcsúztattuk el az aktív versenyzéstől Habony Ferencet, olimpikon kerékpárosunkat.

1978-ban, a 75. évforduló ünnepi közgyűlésén még közöttünk volt az alapítók közül a 87 éves Schmidt Béla. Bíróczky János elnök meleg szavakkal méltatta a Konrád testvérek és Schaffer Alfréd jeles labdarúgóink játéktudását, akik nemcsak a magyar, hanem az európai labdarúgás koronázatlan királyai voltak. A magyar sportvezetés azzal is kifejezte egyesületünk nagyra értékelését, hogy a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatával tüntette ki az elnökség három tagját: Bíróczky Jánost, Fodor Kornélt és Koltai Ferencet. E kitüntetés ezüst fokozatát kapta az elnökség másik három tagja: Csákvári János, Horváth Gyula és Zsilka László, akik akkor már évtízedek óta dolgoztak az egyesületért.. A sportérdemérem bronz fokozatát Barta Margit íjász edző, Csiszár Ferenc sakkozó és Samu Miklós vízilabda edző vehette át.

A nyolcvanas évek elejétől váltakozó sikerrel gazdálkodhattunk. Voltak fényesebb időszakaink, amikor nemcsak a sportolók anyagi megbecsülésére volt lehetőségünk, hanem tudtunk fejleszteni is. Később ezek a források el-el apadtak, majd újra teremtődtek. A Tipográfiát akkoriban öt szakosztály munkája fémjelezte. A sakkozók több mint 50 évig voltak az élvonalban. Olyan kiváló versenyzők ültek asztalhoz nálunk, mint a legendás hírű Barcza Gedeon nemzetközi sakk-nagymester, a többszörös világbajnok Korányi Attila, vagy Papp Navarovszky László, valamint Szöllösi László. Barcza mester halála után Navarovszky László vette át a csapat vezetését és edzését. Nemzetközileg is elismert, hogy a magyar bajnokság a legerősebbek közé tartozik, s ebben a bajnokságban a mi sakkozóink rendszeresen, és eredményesen vettek részt. A legnagyobb veszteség számunkra is, hogy ezek a kiváló sportemberek - anyagi okok miatt - visszalépni kényszerültek a legmagasabb színtű bajnokságtól, 12 országos rangsorú sakkozónk átigazolt más egyesületekbe. Akik maradtak, azok a Budapest I. osztályú bajnokságban folytatták a szereplést.

Blanár Tibor szakosztályvezetésével a kerékpárosok sikert, sikerre halmoztak. Nagy segítségére volt ebben az aranykezű kerékpárszerelő, Krétai László, akinek az is köszönhető, hogy meglátta a tehetséget Somogyi Miklósban, aki a sportág kiemelkedő versenyzőjévé lett, "Olimpikon Moszkvában 5. helyezett." Edzőként csatlakozott hozzánk Timon Sándor, aki sokat tett az utánpótlás- csapatért. 1982 után - az addig sikeres kerékpáros versenyző - Pócsföldi Ottó főfoglalkozású edző lett. Az ő keze alól is kiváló sportolók sora került ki, akik válogatottak, magyar bajnokok lettek. Három év múlva tovább erősödtünk azzal, hogy Horváth Sándor vette át az utánpótlás vezetését. Köztük olyan fiatalra akadt, aki 15 évesen serdülőként háromszoros magyar bajnok és csúcstartó lett, később több bajnokságot nyert. Megyerdi Antal ugyancsak kiváló versenyzőnk volt, aki l989-től szakosztályvezetőként, majd edzőként dolgozott - folytatta a kerékpáros sikereket.

Az íjászok változatlanul az élvonalhoz tartoztak, sok örömet okoztak nem csak egyesületünknek, hanem az egész magyar sporttársadalomnak.

Nagy Béla élete legnagyobb eredményét érte el Moszkvai olimpián, ahol ötödik lett.

Barta Margit kiváló egyéni versenyző majd főfoglalkozású edző, fiatalok egész csoportját vittel el a hazai és nemzetközi sikerekig, bajnokságokig. Keze alól számtalan olyan versenyző indult került ki, akiknek név szerinti felsorolása is percekig tartana, eredményeik megidézése még több ideig. A kivívott siker nagyságára jellemző, hogy a nagy riválisok előtt -például 1987-ben is - mi álltunk az országos rangsor első helyén, megelőzve a Spartacust és a Malévot.

Tájfutóink sportszeretete, töretlen lendülete vonzotta a fiatal tehetségeket. Bogdány Miklós szakosztályvezető, az edzőként dolgozó Komár házaspár, Papp László, majd a kitűnő versenyző és egyben edző Kovács Magda bontakoztatta ki a fiatalok tehetségét. Közülük - nem rangsorolva - emelhető ki Kopasz Mariann, Tóth Réka, Nagyági Katalin, akik válogatottként is öregbítették a Tipográfia hírnevét. Ez a sikersorozat anyagi okok miatt szakadt meg 1994-ben, amikor a szakosztály önállóvá vált.

A sok válságot megélt vízilabdacsapat egykori játékosa, majd edzője, Samu Miklós a 80-as évek sikerkovácsának tekinthető. Több alkalommal megnyerték az OBI/B bajnoki címét, ám mindannyiszor anyagi okok miatt kellett lemondani arról, hogy az OB I/A-ban is szerepeljenek. Ezek a remek sportemberek azzal vigasztalódhattak, hogy – erős ellenfelek ellen - számos nemzetközi tornát nyertek. Samu Miklós csapattársa volt Novák András, aki az utánpótlás nevelésére specializálta magát, 1985-ben aranyérmes csapatot faragott a fiatal gárdából. Samu Miklós, a vízilabdasport számunkra legendás alakja 1991ben visszavonult az aktív sporttól, átadta a szakosztály vezetését a csapat egyik tagjának, Nagy Jánosnak, aki játékos-edző lett.

Az asztaliteniszezők amikor hozzánk kerültek, Budapest I. osztályában szerepeltek, Melegh Tibor kiváló edző tartotta össze a csapatot, vitte győzelmekre játékosait. Bajnokságot nyerve az NB/III -ban, majd azt is megnyerve az NB/II- ben szerepeltek. Ezt a sikerüket viszonylag hosszú ideig megismételték, csak az anyagiak miatt kellett később alacsonyabb osztályban folytatni szereplésüket. Ebben a szakosztályban is erős a klubhűség, az edző halála után játékosa és csapatkapitánya, Ilovits László vette át a szakosztály vezetését, a csapat edzését.

Molnár Sándor edző vezetésével női röplabda csapatunk a Budapest I. osztályából az évek során feljebb és feljebb lépett. A 80-as évektől már az NB/II-ben szerepelt a csapat, rendszeresen dobogó közelben voltak. Ez a sikeres csapat is kizárólag anyagi gondok miatt szűnt meg 1988-ban.

Tehetséges sportolók alkották a női kosárlabda szakosztályt, amelyet Szabó József edző készített fel a mérkőzésekre. Amikor a csapathoz igazolt a sokszoros magyar válogatott Királyné Nagy Mária, ponterős játékával megerősítette a csapat helyét az NB/II-ben. A reményekre jogosító szakosztályt anyagi okok miatt kellett feloszlatni 1989-ben.

A labdarúgók mindvégig hívek maradtak a Tipográfiához. Sok gonddal küzdöttek az amatőr bajnokságokban, közben megjárták a magyar bajnokság különböző osztályait is. Vitathatatlan, fénykor az aranycsapaté volt! Az idő múlásával, l982-ben megalakult az Öregfiúk csapata. Unikum a Tipográfiás labdarúgásban: négy esztendeig, 1986-1990 között NB/I -es női labdarúgócsapatunk volt. Nemcsak a hazai első osztályban folytattak pontvadászatot, emlékezetes volt a Moszkvai tornán történt szereplésük, ahonnan különdíjakkal tértek haza. 1990-ben kiváltak, és önálló csapatként folytatták sporttevékenységüket.

A természetbarátok azok, akik mindvégig együtt voltak és vannak velünk. Túrákat szerveztek a nyomdászok egészségének megőrzéséért, miközben sokat tettek az erdők fenntartásáért. Akik a természetjárókhoz csatlakoztak, azok mindig évtizedeket töltöttek a szakosztályban. Köztük Németh Irénke túravezető majd szakosztályvezető, aki tisztségét haláláig töltötte be. Az őt váltó Murányi Attila, aki csaknem fél százada túrázik, egyben a legtöbb túrák vezetője.

Sportegyesületünk történetének utolsó 10 évében is a legnagyobb gondot az anyagi javak előteremtése jelentette. Nagy veszteség volt számunkra, hogy az állam kivonult a sportból, megszűnt a támogatás. Tovább sújtott bennünket, hogy a nyomdákat privatizálták, az új tulajdonosok már nem tartották szívügyüknek sportkörünk anyagi segítését. Csak a régi nyomdászok nyújtottak segítő kezet, így egyre nehezebb volt fenntartani magunkat, s ez a szakosztályi munkában is éreztette hatását. Voltak még eredményeink, ám ezek már nem olyanok, mint az előző időszakban. A hazai és nemzetközi színtéren elért sikerek száma egyre kevesebb. Szám szerint ugyan egyre kevesebben vagyunk, de akik vállalják e nehéz időszak megpróbáltatásait, a hőskorhoz hasonló önzetlenséggel, odaadással dolgoznak. A vezetés és a tagság célja közös: fennmaradni, fenntartani az egyesületet.